Stephen Hawking – sokak szerint a legnagyobb élő fizikus Einstein óta – 21 éves volt, amikor bénulásos betegségét megállapították és mindössze néhány évet jósoltak neki. Hawking tavaly januárban töltötte be 70. évét. Kutatásait számtalan tudományos díjjal jutalmazták és mindemellett őt magát valóságos orvosi csodának is tekinthetjük.
Az 1942-ben született Hawkingot a nagyközönség is jól ismeri. Tudományos témái (általános relativitáselmélet, fekete lyukak, Ősrobbanás, a Világegyetem története) érdeklik az embereket és ő maga is sokat tett ezen érdeklődés kielégítéséért. Az idő rövid története című könyve minden bestsellerrekordot megdöntött, magyar kiadása is nagy siker volt. Mindössze 32 éves volt, amikor a brit tudományos akadémia, a Royal Society a tagjává választotta, 1977-től egyetemi professzor Cambridge-ben. 1979 óta a matematika Lucas-professzora, ezt a posztot töltötte be valaha Isaac Newton is.
Hawking még egyetemista volt Oxfordban, amikor – nem sokkal a 21. születésnapja után – kiderült, hogy egy különleges, gyógyíthatatlan degeneratív idegrendszeri elváltozásban (amyotrophiás laterosclerosis, Lou Gehrig-kór) szenved. Önvallomása szerint korábban unta az életet, de ahogy tudomást szerzett betegségéről, élvezetet talált abban, hogy él. Megnősült, három gyermeke született. 32 éves koráig képes volt önállóan étkezni, segítség nélkül lefeküdni, felkelni. A mozgásképességét fokozatosan elvesztő kutató ma már csupán két ujját tudja mozgatni, de ez is elég arra, hogy kommunikáljon a környezetével.
Az MND egyik formája az úgynevezett amiotrofikus laterális szklerózis, röviden ALS, vagy Lou Gehrig-kór. A betegséggel diagnosztizált páciensek mindössze 5 százaléka éli túl egy évtizeddel a kór felismerését, a páciensek túlnyomó többsége a diagnózist követő egy éven belül meghal. Hawking a statisztikák ellenére immár fél évszázada él a betegséggel együtt.
A beszédképesség elvesztése után először rendkívül nehézkes és lassú volt számára a kommunikáció, a kapcsolattartás. Az ábécé betűit tartalmazó kártyát tartottak szemei elé, segítője sorban rámutatott a betűkre, Hawking pedig szemöldökének felhúzásával jelezte, ha a kívánt betűhöz értek. Ezután Kaliforniából kapott egy olyan szoftvert, amely szavakat kínált fel a képernyőn, így már betűk helyett szavakból válogathatott. A válogatáshoz egy kapcsolót kellett kézzel működtetni, később megoldották a kapcsoló fej- vagy szemmozgással való működtetését is.
A számítógépben tárolt szövegfogalmazványt egy beszédszintetizátor formálta hallható mondatokká. A következő lépésben a számítógépet és a szintetizátort beépítették Hawking tolószékébe. Ezzel a rendszerrel körülbelül percenként 15 szó sebességgel tud fogalmazni. Több könyvet és tudományos dolgozatok sorát írta meg ily módon, sőt, rendszeresen tart tudományos és ismeretterjesztő előadásokat is. Hawking döntőnek tartja a beszédszintetizátor működését, az nem is hat automatának, hiszen a hangszínt is képes változtatni. Angol létére csak azt fájlalja, hogy a gép amerikai akcentussal beszél.
„Gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogy hogyan viszonyulok a betegségemhez. Erre általában azt válaszolom, hogy a lehetőségekhez képest próbálok teljes életet élni, és nem gondolni a betegségemre” – nyilatkozta Hawking az újságíróknak.
Az orvosok még mindig a sötétben a tapogatóznak az MND kialakulásának okaival kapcsolatban. Az esetek 5 százalékában örökletes a betegség, tehát genetikai okok húzódnak a háttérben, de a maradék 95 százalékban egyelőre nincs tudományos magyarázat a kialakulására.
(forrás: origo.hu)